2015. sze 19.

Csüng

írta: Kristóf Tarnay
Csüng

„Minden baj abból származik, hogy Werner Faymann osztrák kancellár szenvedélyesen bújja a Népszavát. Meg a Népszabadságot. Meg a Magyar Narancsot. Meg a New YorkTimes-t. Csüng az Együtt sajtótájékoztatóin, továbbá a Fradi-ultrák, a roma politikusok és a Mazsihisz közleményein.”– ezeket Csontos János írta a Magyar Időkben publikált véleménycikkében. Ezzel együtt jelezném, hogy a szegedi Fidesz-irodába megérkezett a lap előfizetése, ezt ugyanis annak faliújságjára kifénymásolva láttam, de az ügy sikerrel zárult, mert kost rákeresek, és erről írok. Kis késésé ugyan, de hát amennyi élet ott van, megértjük, nem?
Azóta is lázasan keresgélek, mert Csontos úr már publicisztikájának talán enyhe túlzásokkal teli, de minden képpen határozott, és a demagógia írmagját sem tartalmazó felütésében is már öntötte rám az újdonságokat. (Ezért hívják újságnak, hát nem? Na.)
Elsőként kutatok-kutatok, de egyelőre nem találok egyetlen Fradi-ultrák által jegyzett közleményt sem. Egy nyílt levelet találtam, melyben többek közt így fogalmaznak: „Haladéktalanul nyissák meg a stadionok kapuit válogatás és diszkrimináció nélkül minden szurkoló előtt!” – nyilván a magyar futball azonosítási rendszereinek hibái komolyan foglalkoztatják a kancellár urat, ahogy azon kevesek közé tartozik, aki Együtt sajtótájékoztatókra jár (másodállásban újságíró), valamint nem csak a sokszor szélsőséges, olykor-olykor antiszemita-rasszista megnyilvánulásoktól sem ódzkodó ultrák közleményei mellett még a roma politikusok (akik ezek szerint rassz alapján külön közleményeket szoktak kiadni, nyilván Együtt (he-he, epic metafora), ami érdekes, hiszen például a Fideszben és az  MSZP-ben is ülnek roma képviselők), és a Mazsihisz közleményit is figyelemmel kíséri. Ezzel mindenképpen egy szűk kisebbséget képvisel, hiszen igazi unikum lehet a három célcsoport közötti átfedés.
Nos, sűrű programja után, miután már meghallgatta Szigetvárit, a Mazsihiszt, és Kubatovot is elküldte melegebb éghajlatra, fáradtan hazamegy, egy forró kávé mellett jól esik az aznapi sajtót elolvasni, nem? Mit is ránt elő azon nyomban Faymann úr? Hát persze, hogy a Népszavát. Meg a Népszabadságot. Meg a Magyar Narancsot. Meg a New York Times-t. (Csontos úr itt a nagy információáradatban kihagyott egy szpészt. Előfordul az ilyen.)
Egyelőre sehol nem találok pontos anyagot a Faymann által beszélt nyelvekről, de ezek szerint nyilván folyékonyan beszél magyarul, hiszen azért elég komplikált lehet szótárral újságot olvasni. Még ha a Népszava.hu-t vagy a NOL-t üti fel, akkor ott a Google Translate, de hát tudjuk, hogy ott születnek érdekesebbnél érdekesebb fordítások időnként, ha az ember hosszabb szöveget ad meg, még a végén félreértene valamit a Kancellár Úr a nagy esti magyar lapszemle közepette.
Ezért tehát – mondom, hogy keni-vágja a nyelvünket – „nyilvánvalóan beragadt neki a nyelvi formula, különben kedélyes „sógorként” nem nácizta volna le Orbán Viktort, csak mert az megpróbálta betartatni az uniós eljárásrendet.” – Bizony. Eljárásrend: Aszongya: egyes, plakátolás: megvan. Aztán: megint plakátolás: az is megvan. Valami kerítésszerű drótképződményt kapirgáljunk a határra. Ez mindentől megvéd. Húzzunk föl belőle még egyet. Megvan. Tranzitzóna. Van! Mégse… Verseny utca… mégse… mégis! Marad az utca. Mit ugrál az a kancellár? Ennél eljárásabb és rendebb már nem is lehetne! Rajong és, összefog! Mondjuk ezt már Csontos szerint is a Spiegelnek mondta, na de hát házinyúlra nem lövünk.
Ezek után hosszasan részletezik, kik és milyen történelmi vonatkozásban félreérthető, és szintén szerencsétlen jelzőt használtak. Mert magyarok. Mármint ők nem, hát ők idegenszívű libsimocskok, mi vagyunk a magyarok, akiket utálnak. Mondjuk mi meg őket utáljuk, mert nem azok, de ez az utálat nem olyan. Ez afféle nemzeti, már-már mondhatni, szent utálat.
„A Magyar Narancs – gyáván és kártékonyan – szögesdrót kefebajuszt rajzolt Orbánnak….” – a kefebajusz kifejezés nagyon tetszik, gyáván és kártékonyan. „…Paul Lendvai pedig (akiről szégyenszemre már életében díjat neveztek el, sőt az Élet és Irodalom nem restelli reklámozni)…” – Szörnyű. Nem elég, hogy alapítanak egy díjat, de az Élet és Irodalom gyáván és kártékonyan még reklámoza is! Elképesztő. „…azt nyilatkozta, hogy a rendőrök kísérte migránsok látványa őt 1944-re emlékeztette – szóval egyenes az útja a hűvösre…” –
Nem egészen értem, hogy az elején lévő szaloncigányozás, szalonzsidózás után (ami mellett ideológia társ ((fociban-politikában-xenofóbiában)) ultrákat is szidta egy kicsit), ez most mi akar lenni. De ha ezzel zsidó származásra utal, akkor ez már nem is vicces. Szégyenletes. Másutt is találtam ilyet, de azt a portált elvileg ez a kormány (akinek ők pártolói hirdetésük szerint is) már elvileg le akarta kapcsoltatni. Most lehet, hogy lapfúzióra lépnek zsíros állami hirdetésekkel.

„Minden baj abból származik, hogy Werner Faymann osztrák kancellár szenvedélyesen bújja a Népszavát. Meg a Népszabadságot. Meg a Magyar Narancsot. Meg a New YorkTimes-t. Csüng az Együtt sajtótájékoztatóin, továbbá a Fradi-ultrák, a roma politikusok és a Mazsihisz közleményein.”

– ezeket Csontos János írta a Magyar Időkben publikált véleménycikkében. Ezzel együtt jelezném, hogy a szegedi Fidesz-irodába megérkezett a lap előfizetése, ezt ugyanis annak faliújságjára kifénymásolva láttam, de az ügy sikerrel zárult, mert kost rákeresek, és erről írok. Kis késéssel ugyan, de hát amennyi élet ott van, megértjük, nem?

Azóta is lázasan keresgélek, mert Csontos úr már publicisztikájának talán enyhe túlzásokkal teli, de minden képpen határozott, és a demagógia írmagját sem tartalmazó felütésében is már öntötte rám az újdonságokat. (Ezért hívják újságnak, hát nem? Na.)
Elsőként kutatok-kutatok, de egyelőre nem találok egyetlen Fradi-ultrák által jegyzett közleményt sem. Egy nyílt levelet találtam, melyben többek közt így fogalmaznak: „Haladéktalanul nyissák meg a stadionok kapuit válogatás és diszkrimináció nélkül minden szurkoló előtt!” – nyilván a magyar futball azonosítási rendszereinek hibái komolyan foglalkoztatják a kancellár urat, ahogy azon kevesek közé tartozik, aki Együtt sajtótájékoztatókra jár (másodállásban újságíró), valamint nem csak a sokszor szélsőséges, olykor-olykor antiszemita-rasszista megnyilvánulásoktól sem ódzkodó ultrák közleményei mellett még a roma politikusok (akik ezek szerint rassz alapján külön közleményeket szoktak kiadni, nyilván Együtt (he-he, epic metafora), ami érdekes, hiszen például a Fideszben és az  MSZP-ben is ülnek roma képviselők), és a Mazsihisz közleményit is figyelemmel kíséri. Ezzel mindenképpen egy szűk kisebbséget képvisel, hiszen igazi unikum lehet a három célcsoport közötti átfedés.

Nos, sűrű programja után, miután már meghallgatta Szigetvárit, a Mazsihiszt, és Kubatovot is elküldte melegebb éghajlatra, fáradtan hazamegy, egy forró kávé mellett jól esik az aznapi sajtót elolvasni, nem? Mit is ránt elő azon nyomban Faymann úr? Hát persze, hogy a Népszavát. Meg a Népszabadságot. Meg a Magyar Narancsot. Meg a New York Times-t. (Csontos úr itt a nagy információáradatban kihagyott egy szpészt. Előfordul az ilyen.)

Egyelőre sehol nem találok pontos anyagot a Faymann által beszélt nyelvekről, de ezek szerint nyilván folyékonyan beszél magyarul, hiszen azért elég komplikált lehet szótárral újságot olvasni. Még ha a Népszava.hu-t vagy a NOL-t üti fel, akkor ott a Google Translate, de hát tudjuk, hogy ott születnek érdekesebbnél érdekesebb fordítások időnként, ha az ember hosszabb szöveget ad meg, még a végén félreértene valamit a Kancellár Úr a nagy esti magyar lapszemle közepette.

Ezért tehát – mondom, hogy keni-vágja a nyelvünket –

„nyilvánvalóan beragadt neki a nyelvi formula, különben kedélyes „sógorként” nem nácizta volna le Orbán Viktort, csak mert az megpróbálta betartatni az uniós eljárásrendet.”

– Bizony. Eljárásrend: Aszongya: egyes, plakátolás: megvan. Aztán: megint plakátolás: az is megvan. Valami kerítésszerű drótképződményt kapirgáljunk a határra. Ez mindentől megvéd. Húzzunk föl belőle még egyet. Megvan. Tranzitzóna. Van! Mégse… Verseny utca… mégse… mégis! Marad az utca. Mit ugrál az a kancellár? Ennél eljárásabb és rendebb már nem is lehetne! Rajong és, összefog! Mondjuk ezt már Csontos szerint is a Spiegelnek mondta, na de hát házinyúlra nem lövünk.

Ezek után hosszasan részletezik, kik és milyen történelmi vonatkozásban félreérthető, és szintén szerencsétlen jelzőt használtak. Mert magyarok. Mármint ők nem, hát ők idegenszívű libsimocskok, mi vagyunk a magyarok, akiket utálnak. Mondjuk mi meg őket utáljuk, mert nem azok, de ez az utálat nem olyan. Ez afféle nemzeti, már-már mondhatni, szent utálat.

„A Magyar Narancs – gyáván és kártékonyan – szögesdrót kefebajuszt rajzolt Orbánnak….”

– a kefebajusz kifejezés nagyon tetszik, gyáván és kártékonyan.

„…Paul Lendvai pedig (akiről szégyenszemre már életében díjat neveztek el, sőt az Élet és Irodalom nem restelli reklámozni)…”

– Szörnyű. Nem elég, hogy alapítanak egy díjat, de az Élet és Irodalom gyáván és kártékonyan még reklámoza is! Elképesztő.

„…azt nyilatkozta, hogy a rendőrök kísérte migránsok látványa őt 1944-re emlékeztette – szóval egyenes az útja a hűvösre…”

- Nem egészen értem, hogy az elején lévő szaloncigányozás, szalonzsidózás után (ami mellett ideológia társ ((fociban-politikában-xenofóbiában)) ultrákat is szidta egy kicsit), ez most mi akar lenni. De ha ezzel zsidó származásra utal, akkor ez már nem is vicces. Szégyenletes. Másutt is találtam ilyet, de azt a portált elvileg ez a kormány (akinek ők pártolói hirdetésük szerint is) már elvileg le akarta kapcsoltatni. Most lehet, hogy lapfúzióra lépnek zsíros állami hirdetésekkel.

Szólj hozzá