Egyik szemem sír, a másik nevet. A 444 cikke után felfüggesztették a Facebookon antiszemita, rasszista posztokat közzétevő tanárt.

Ő a kapcsolatot is itt tartotta diákjaival, illetve a szülőkkel, ami mindenképpen fontos körülmény, hiszen nyilván "az volt mondva" a szülőknek, hogy ott jelöljék be, ahol az információkat majd át tudja adni. Ettől ez még nem vált az iskola hivatalos weboldalává, de ez fontos. Aztán ugye jöttek az egyéb posztok is. Hitler-kép, zsidózás, cigányozás - sajnos esetünkben ezek. Ne értsetek félre, azzal én is egyetértek, hogy a gyűlölködés nem tartozik a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába.

De: ettől még a Facebook, illetve az egész közösségi média egy informális felület, ami bőségesen valakinek a magánszférájába tartozik. Kicsit vonatkoztassunk el attól, hogy ezen konkrét esetben az illető vállalhatatlan posztokat tett közzé. Ezt ugyanis lehet büntetni, ezzel egyet is tudok érteni, de: ezáltal a munkahelye, egy iskola valakinek az otthon végzett cselekményeit befolyásolja, felülbírálja, továbbmegyek a nyilvánosan megosztott véleményét. Na, ezzel már nagyon nem értek egyet.

Rengeteg tanár, vezető, üzletkötő, estébé, estébé van, aki a szociális médiát munkával kapcsolatos kommunikációra is használja. Ettől még ő a saját gondolatait, véleményét ugyanúgy meg tudja osztani véleményét, és azt nincs joga valakinek fölülbírálni, a magánéletét mindenkinek tiszteletben kell tartani a véleményével együtt.

A pedagógus etikai kódex ellen a szakszervezetektől kezdve mindenki ki volt akadva. Ezen miért nincs? Nem a nácit védem, hanem arra figyelmeztetek, hogy ha ez így megy, akkor holnap az összes tanár Facebookját, Twitterjét, blogját, stb ellenőrzik?

Aztán a diákokét is? Azután meg a portások következnek? Innentől bizonyos szakmákhoz tartozóak nem ugyanolyan emberek, akik otthon magánéletükben saját belátásuk szerint és felelősségükre saját elhatározásuk szerint cselekedhetnek?

Ettől még a Facebook, illetve az egész közösségi média egy informális felület, ami valakinek a magánszférájába

Persze, ha a média nem kapja fel, soha nem lett volna ügy ebből. És akkor a náci posztokra visszatérve: mit kellene az ilyenekkel tenni? Leülni vitatkozni.

Ez az egyetlen esély. A cáfolat. Nem törölni, lekapcsolni, kirúgni, kitiltani. Mert attól erősödnek. Cáfolni. Ahogyan mondjuk a Tényleg.com teszi. Más esetben megadjuk neki a mártír szerepet, akit el akarnak hallgattatni. És ezt nem szabad. Mert ez a legnagyobb ajándék nekik.