Mikor annak idején rátaláltam a Spotify nevű zenehallgató applikációra a neten (ami alatt itt most a gépes böngészőprogi értendő, nem egy szifonos app - ez utóbbiról később), kefejezetten tetszett, klassz felület, keres nekem közzel-hellyel hozzám illő muzsikát, estébé. Igazából meg is döbbentem, mikor egyre több ismerősömtől hallottam, hogy ők is használják, és kezdtem rájönni, a cucc itthon is népszerű - versenytársaival együtt.

Közben telefonon megismertem a Deezert is, ami első látásra úgy tűnt, többet ad. Nem. Egy jottányival sem, itt is csak random hallgathatsz zenét, és nem mentheted le ezzel megkerülvén az iTunes nem mindenkinek kényelmes felületét - ha nem fizetsz.

Na, de közben megváltozott a szájt. A régi szép háromsávos "spotyn" eltűnt a régi oldalsáv, helyette alulra bejött egy Google hirdetés (a fizetős csomagokból ezek szerint nem lehet megélni), és bejött valami különös értesítési sáv, ami engem folyton folyvást nyaggat. Eleinte csak az új zenéivel, amit nekem hajjaj, premier előtt föltétlenül itt kell meghallgatnom. De azóta már—lévén, hogy Facebookon át vezetett ide a regisztrációs út—azzal, hogy az ismerőseim miket hallgattak eddig meg, ami ne haragudjatok, de engem pont nem érdekel.

Kezdem azt érezni, hogy szereptévesztésbe kerültek ezek a zenehallgató szolgáltatások. Közösségi oldalnak képzelik magukat. Pedig nem azok. Ha zenéket akarsz megosztani, és linkelni az angol idézetes retricás szelfid mellé, azt úgyis a YouTube-ról teszed meg a Facebookra, vagy az Instagramra (a konkurencia is mi vagyunk: az is az övék egyébként).

De ezek zenehallgatásra valók, a listák, és ajánlott dalok miatt szerettem ezen progikat. Ráadásul biztosan hallgattak a felhasználói visszajelzésekre—ezen a téren nem vagyok túl demokratikus—ezt nem szeretem, az oldal nem feltétlenül lesz jobb tőle. Esetleg úgy jár, mint a Google+, amelyet bár a cég a hirdetések céljából mindenütt igyekszik lenyomni a torkunkon, annyira nem találja a helyét, hogy az elindulása óta hozzávetőleg harmincszor cserélték le a teljes felületét—mindenki döntse el, előnyükre vált-e—már amennyit láttunk belőle, ugyanis a felhasználói tábora a fent említett okokból népes—a tényleges használói köre már csekélyebb.

Nos, kedves Olvasó, most nem volt szó politikáról, meg nagy morális kérdésekről, így nem is tudom annyira valahogyan szellemesen, frappánsan lezárni a cikket. Talán csak annyi, hogy oké, hogy a nagyoktól lehet tanulni, de azért ne akarjon mindenki Facebook lenni.

Mellesleg ők sem úgy kezdték, hogy csináljuk meg a net leglátogatottabb oldalát...